Még a középiskolás éveimben volt ismeretes egy mondóka a női mellek méreteire vonatkozóan, illetve annak kategorizálására, mi szerint van mini cici, pici cici, ettől nagyobb a mell, annál is terebélyesebb a csöcs, és van a „Hu b@szd meg!”. Na, de nem humorizálok, és legfőképp nem írok csúnya szavakat, még a végén sérül a cuki, ártatlan, gyermeteg lelkem. Egy kedves, baráti házaspár női részlege a napokban küldött egy cikket, és megkért foglalkozzak egy kicsit a témával. ez pedig a nagy mell kérdés, kiélezve arra, hogy egyesek nem igazán foglalkoznak ezen testrésszel, esetenként pedig rosszul bánnak vele. Uraim! A lecke fel van adva!!!! Több odafigyelést kérünk! Ti sem örülnétek, ha a golyóitokat használnánk stresszlabdának.
Jobban belegondolva nem is annyira egyedi ez a probléma. Anno, megboldogult fiatal lányka koromban egy szűz fiúval kerültem intim kapcsolatba, aki Sokol rádiónak képzelte a mellkasomat, és a hegykén meredő gombocskákat bőszen hangolta. Na az minden volt, csak erotikus nem, legkevésbé pedig izgató, így elég hamar sátrat bontottam, gyorsan el is hagytam a tett színhelyét. Kb. 6 éve pedig egy kimondottan szóló pasikra vadászó hölgy jött oda hozzám, hogy ajánljak már neki valami jó kis pasit, de ne olyat, aki csak labdázni tud a melleivel. Neki méretes plasztikai remekei voltak, és sokszor fájdalommal járt, amikor a méretek láttán elalélt srácok felocsúdásuk után durván megmarkolták. Barátosném pedig az alábbi szavakkal élt: „Szia Drága! Találtam egy cikket, szerintem érdemes lenne –esetleg- foglalkozni ezzel is, mert néha szörnyű, ahogy a pasik a mellekkel foglalkoznak. Tisztelet a kivételnek!!!! Remélem nem haragszol érte, hogy hozzád fordulok az ügyben.”
Nem hogy nem haragszom, kimondottan örülök, ha segítetek okos felvetésekkel, témákkal, amikről szívesen olvasnátok, hiszen Nektek írom a blogot, értetek van, hozzátok szól.
Ez pedig egy nagyon jó téma. Bele is ástam hát magam a belinkelt cikkbe. A rovatot író hölgy hozzám hasonlóan a női mellek méretkülönbségeire fektette a hangsúlyt, hiszen rengeteg féle, forma, anyagú cici van forgalomban, mind különböző bánásmódot érdemel, ha csúcsra akarjuk járatni őket.
Kutatásokra, szakirodalmakra alapozva azt lehet mondani, hogy a nagy mellek 24%-kal érzéketlenebbek, mivel az idegek a bimbók felé megnyúlnak, itt kevésbé közvetítik az ingereket. Őket az oldalsó részeken érdemes nyalogatni, a hónalj irányában.
Ellenben az inger-gazdag, pici cicikkel óvatosabban kell bánni. A finom érintések a célravezetőbbek.
A lógós, óriás mellek, a megnyúlt idegeikkel a legkevésbé érzékenyek, őket mindenképp akkor ingereld, ha a gazdája a hátán fekszik, mert ilyenkor segítesz levenni a terhet a szövetekről, idegekről, így jobban fogja érezni a finom simogatást, nyalogatást.
Az implantátumokat, ha jól helyezték be, normális módon, a természetes mellekhez hasonlóan érez mindent, ám itt is a külső felületekre érdemes koncentrálni, és úgy haladni befelé.
Az említett cikk ír a kismamákról is, akiknek a bimbóinak érintése tabu, annyira érzékenyek.
A ripost.hu kb. ennyiben hagyta a témát. Én azért boncolgatnám még kicsit. Bár már önmagában ezek a tanácsok is jók lehetnek, a gyakorlatban hasznosíthatóak, de azért mi nők ennél jóval bonyolultabbak vagyunk, tudományos alap, anatómia ide, vagy oda. Méret és forma mindegy, a leglényegesebb a figyelmesség. Figyeld a partnered reakcióját, akkor is, ha épp a melleibe temetkezel. A hangok, a mimika sokszor árulkodó lehet, segít abban, hogy kitapasztald, adott leányzónak mi jön be, hogyan csináld jól, vagy hogyan ne. Érdemes finoman indítani, és csak óvatosan vadulni, fokozatosságra törekedve, mert egy durva markolás, egy nagyobbacska harapás könnyen fájdalmas sikolyba fulladhat, és esetleg az „alany” is inkább elinal. Az pedig rém kellemetlen.
Magamból indulok ki. Nekem speciel a hormonjaim is befolyásolják az igényeimet. Közvetlenül a ciklusom előtt és után, amikor mindennél jobban kívánom a szexet, a melleim megfeszülnek, igénylik a figyelmet, ám, ha picit is erősebben kap rá a párom, azonnal felszisszenek, és nem a gyönyörűségtől. Ha valamelyik Hölgy esetleg tisztában van a saját testének hormonális eredetű érzékenységeivel, akkor azt érdemes tudatnia a partnerrel, megkímélve ezzel a mellbimbóját, a szerencsétlen férfit meg a kudarc eshetőségétől. Hiszen ami máskor gyönyör, az most kínzó fájdalommal ér fel, és ezért nem okolhatjuk a társunkat, partnerünket.
Én röhögő görcsben is törtem már ki, amikor egy srác szakszerűtlenül ért hozzám. Bár lehet épp ő volt szakszerű, kérdés, milyen szakmáról beszélünk, mert a villanyszerelésnél tuti hasznos lehet, ha villanykörtét csavar, de a melleimre tapadó 5 ujj annyira nem volt kívánatos. Kimondottan arra emlékeztetett, amikor A nyolcadik utas a halálban a tojásokból kikelt polipszerű lény rácsap az ember arcára. Ideget még véletlenül sem ért, így a kívánt hatás elmaradt, a gondolataim elkalandoztak, és inkább komédiává avanzsált a szitu. Bár jobban belegondolva ez inkább tragikusnak nevezhető.
Nyilván nem egy veleszületett tulajdonság a cici-mesterség, ugyanúgy, ahogyan a nők sem születnek oboaművésznek, de azt gondolom, egy bizonyos kor után, amikor már kinőttük az önző korszakunkat, megtanulhatunk figyelni a másikra. Mindegy, hogy a hitvesünk, a szeretőnk, alkalmi partnerünk, az is, hogy otthon, autóban, vagy swinger klubban, a lényeg a figyelem. Elvégre a BDSM-et leszámítva, itt nem a fájdalom okozása a cél. Érdemes ezt szem előtt tartani, mérlegelni, elgondolkodni. És a pornó filmekben látott „vadul cibálom a szilikont” sem biztos, hogy jó tanácsadó, jó példa, hiszen vajmi kevés csaj gerjed arra, hogy le akarod tépni a melleit. Pláne, ha fizetett is értük….
Őszintén remélem, hogy ez a bejegyzés segítségetekre, hasznotokra lesz. Nem szerettem volna senkit megbántani, de vannak dolgok, amikről olykor igen is beszélni kell. Ez most pont ilyen volt. És az Urak se érezzék leteremtve magukat, a figyelmességet ugyanúgy a hölgyeknek is tudom ajánlani, a reakciók figyelését, hogy frenetikus élmény legyen az oboa szóló.
Még egyszer köszönöm a felvetett témát, amit ma latolgathattam nektek!!! Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy ne rejtse véka alá, miről olvasna szívesen. Mára búcsúzom! Legyen szép napotok, csodás hetetek! Hamarosan itt, vagy a klubban találkozunk! Cuppantós!
