Azt tartja a köznyelv, hogy nincs férfi és nő között barátság. Vagy, ha mégis, akkor már túl vannak a szexen. ( Egy csúnya Facebook-os poén szerint pedig, csak akkor létezik, ha a csaj ronda. Gonosz humor. ) Én azt gondolom, ez teljesen egyén függő. A saját példáim legalábbis ezt igazolják. Vannak exek, akikkel mai napig jó a kapcsolat, de volt olyan, aki ezt nem tudta kezelni, és borult a kontakt, ugyanakkor olyan srác is létezik, akivel szívesen beszélgetek bármiről. Szeretem-imádom, fő bizalmasom, pedig soha az életben nem volt közöttünk testiség. Gondolom, most páran azt gondolhatjátok, hogy de lehet, hogy ő akarta, és csak azért ilyen türelmes hallgatóság, mert titkon egy jó kis numerában reménykedett. Hahaha. Lehet, de mivel erre egyszer sem tett utalást, így maradjunk abban az illúzióban, hogy ő az igazi pasi-barát típus. Szóval összességében nem hiszem, hogy ezen múlna a dolog.
De mi a helyzet a swinger klubokban szövődött barátságokkal, emberi kapcsolatokkal? Mi a helyzet, ha párokról beszélünk?
Nos, ez is abszolút pár-specifikus. Néhányan teljesen szétválasztják a klub történéseit, és amint az ajtó bezárul mögöttük, visszazökkenek a hétköznapokba, és eszük ágában sincs kapcsolatot ápolni azokkal az emberekkel, akikkel esetleg pár órája még negédesen cseverésztek, netán szexeltek is. Ők valahogy úgy tekintenek erre, mint egy egyéjszakás kalandra. Nincs ezzel baj, sőt! Ezt tiszteletben kell tartani, elfogadni. Egy jóval korábbi írásomban már kitértem erre, érintettem a témát, bár ott annak a közösségi portálokat kapcsán. A bejegyzést az alábbi linken elolvashatjátok: http://
Dióhéjban annyi a lényeg, hogy vegyük ezt tudomásul: nem mindenki szeretné ezeket a kacér kalandokat hazavinni. Ne erőszakoljuk magunkat senkire.
Viszont van ellenpélda, és máris kitérek arra, hogy mi ihlette meg a mai témámat.
Volt nekünk egy szombat esténk ugyanis. A sztori azzal indult, hogy egy nagyon kedves ismerősöm felhívott pár hete, azzal a felvetéssel, hogy a párját szeretné meglepni a születésnapjára. ( Nem röhögnek azok, akik emlékeznek, vagy szemtanúi voltak az én eseménydús, szó szerint XXX ünneplésemre!!!!! ) Kanyarodjunk vissza! Igazi titkos akciót tervezett, sok meglepetéssel, barátokkal. A terv az volt, hogy bekötött szemmel vezeti le szíve hölgyét, és a kis csapat már tortával, rakétával, Alma együtteses „Ma van a szülinapom-pom-pom” kánonnal fogadják őket. Minden a forgatókönyv szerint haladt, bár a tűzijátékot majdnem előttük egy másik kedves pár érkezésekor. Én már nagyon sok születésnapnak lehettem részese klubos pályafutásom során, de már rég izgultam ennyire, hogy minden tökéletes legyen. A meghatottság, ami az ünnepeltünk arcán ragyogott, amikor lekerült a szemkötő, az öröm…. Húúúú….. Nem tudom ezt leírni nektek, mert pár karakter ehhez az élményhez kevés lenne.
Egy kis közösség volt ez, egy kis baráti kör, akiket innen, vagy jóval korábbról ismertem magam is. Cukik voltak, bájosak. Megadták a kezdő lökést, a hangulatot estére. A ceremónia után –mivel nyitásra időzítettük-, sorra érkeztek a vendégek. Kicsit a Szilveszteri feelinget idéztük fel. Rengeteg szívből kacagás, táncolás, és –bár én csak hallottam-, de a hangok alapján a szobákban hátul is nagy buli lehetett. Az ünnepeltünk sem maradt szárazon, és a buli végén egy törölközőbe csavarva mondott ezer köszönetet nagy-nagy ölelések közepette. Imádom!
Ez az este tökéletes példája annak, hogy igazi barátságok is kialakulhatnak a klubokban. Általában ezek a társaságok, amikor összefutnak valamelyik swinger-ben, akkor a külső szemlélőben „klikkesedés” érzését kelti. (Tőletek hallottam már ezt a kifejezést arra, ha mondjuk valamelyik klubban volt egy erős törzsgárda, akik már-már baráti kapcsolatot ápoltak.) Erre azt tudom nektek javasolni, hogy ezt próbáljátok pozitívumként értékelni. Hiszen azok az emberek sokkal nyitottabbak. Ne riasszon el, hogy „harsányabbak”, nyugodtan menjetek oda, függetlenül attól, hogy ti párként, vagy szólóban érkeztetek, és ismerkedjetek. Ők is ugyanolyan vendégek, ugyanazzal a céllal vannak ott: szeretnék jól érezni magukat, és bizony az erotikus vágyakozás is fűti őket, amit egyáltalán nem egymás között keresik, sőt! Ők is ugyanúgy keresik az újdonságot, közöttük is akadnak olyanok, akik még sohasem érintkeztek egymással, szimplán bírják a másik búráját, másoknál meg simán működik a kettő.
Egy másik példaértékű sztorim is van arra, ami azt igazolja, hogy működőképesek ezek a kapcsolatok. Ez a történet magyarázat is egyben, hogy valahol tavaly nyáron eltűntem az éterben, ami miatt szégyellem is magam. Sajnos sikerült túlhajszolnom magam, és a szervezetem megálljt parancsolt. Kórházba kerültem Augusztusban, és még más a Sziget Fesztiválon mulatkázott, én a Kórház Feszt résztvevője voltam, és vénásan kaptam a koktélokat. ( Szerencsére, azóta maradéktalanul felépültem, de kicsit átszerveztem az életmódomat.) Lényeg a lényeg: benntartózkodásom alatt a szűk családon kívül csak 10 évet átölelő, swinger kluboknak köszönhető barátok látogattak. Ők viszont non stop jöttek, és mosolyt csaltak az arcomra. Igazi kórház parádé volt minden nap, és még a szobatársaim is gratuláltak, hogy mennyi fantasztikus ember vesz körül, mennyire szerencsés vagyok. Igen! Az vagyok! Kicsit lököttek, kicsit hangosak, de imádom őket egytől-egyig, és nem csak az örömben, de a bajban is számíthatunk egymásra.
Mi például Olival kialakítottunk pár olyan baráti kapcsolatot a klubos világból, akikkel a „civil” életben is szívesen elmegyünk csavarogni, kirándulni, nyaralni, kultúr programokra. Egy mozi, egy étterem, szabadulós játékok, vagy egy jó italra beülni egy bar-ba. Miért is ne? Hiszen szimpatikus, kedvelem, hasonlóan gondolkodik, mint én. Ezek tökéletes alapjai egy harmonikus baráti viszonynak. Természetesen ezek a kiruccanások nem a klubos pletykákról szólnak. Poénkodunk, máskor magánéleti-, munkahelyi zűröket beszélünk ki, van témánk dögivel.
Faramuci helyzet, mert ugye a klubok egyik íratlan szabálya a tabu témákat érinti, mint például ki, mivel foglalkozik, honnan jött stb. Ezt fel kell tudni mérni, illetve időt kell engedni, hogy ezek az ismeretlenek idővel barátaink legyenek. Úgy tudnám ezt szemléltetni, mint egy munkahelyen a kollégákkal. Eleinte felméred, hogy ki szimpatikus, és ki az, aki nem. Aztán elkezdtek beszélgetni a munkáról, majd már telefonszámot cseréltek, amit eleinte csak meló kapcsán használtok (jelen esetben klublátogatás egyeztetésére), majd azon kapod magad, hogy már meg is hívtad hétvégére grill partyra, és ismered az egész élettörténetét. Valahogy így kellene ezt is elképzelni, így alakulnak ezek ki. De soha ne rontsatok ajtóstól a házba! Mérjétek fel a helyzetet, és fogadjátok el, ha elutasításba ütköztök.
Pro és kontra sorolhatnám a példákat, hiszen, ahogyan az elején is írtam, mindenki másként áll ehhez a dologhoz. Van, aki nyitottabban, teret enged a barátkozásnak, mások számára viszont az ott töltött pár óra éppen elegendő ezekből az emberekből, és nem kívánja a továbbiakban a kapcsolattartást. Ettől szép az élet, nem vagyunk egyformák.
Azt hiszem, ez lenne a végszóm mára. Igyekszem sűrűbben írni, ahogy lehetőségem engedi, és amint akad valami jó kis témám. Pusszantós! Madárcsicsergős szép tavaszt nektek.
