Számomra a swinger világa teljes mértékben elfogadott, hiszen már évek óta az életem szerves részét képezi. Én ezt a szűkebb-tágabb környezetemben, illetve nem swingeres baráti körömben sem titkolom, a munkahelyemen is gyakori téma „Cuki titkos élete”. A hétfőm sokszor azzal a kérdéssel indul: Mi volt a klubban? Erre három okból is azt a választ adom: „Semmi különös. Jó volt.” Az egyik oka a diszkréció, a másik, hogy a swinger egyáltalán nem való mindenkinek, a harmadik pedig, hogy ennyi intimitást talán én is megengedhetek magamnak.
Felvetődik hát a kérdés: miért is gondolom, hogy nem való ez mindenkinek, illetve kikre is gondolok?
A szürke, unott hétköznapjaimon vendéglátásban tevékenykedem, és már hétfőn a szombati bulira gondolok. Nem ritka, hogy a konzervatív beállítottságú 50-es férfi vendég, aki 30 éve él „boldog” házasságban azzal rukkol elő nekem minden előzetes kérdés, kérés nélkül, hogy már pedig ő elfogadhatatlannak tartja ezt a swingerezést, és ki az az elmeháborodott, aki ilyen helyre viszi a feleségét. Már elég rutinosan fogadom az efféle skatulyázó megnyilvánulásokat, bírálatokat. Elfogadom, hogy ő így gondolja, és csak mosolygok a dolgon. Olykor viszont előfordul - a minap is ez történt-, hogy szelíd közönyömön felhúzta magát, és szapulni kezdte ezt az életmódot, mindezt tette úgy, hogy erről a világról vajmi kevés fogalma van. Mivel épp bal lábbal keltem ki az ágyból aznap reggel, és az alaptermészetem is hordoz némi pikírtséget, amúgy is szívügyem klubozás, így riposztoztam:
„Nézd! 30 éve élsz a nejeddel együtt, a gyerekek már kirepültek. Ez mindenképp dicséretes, megerősít az „örök szerelem” létezésében, legalább annyira, mint a tündérek, manók valós mivoltában. A munkád miatt gyakran vagy külföldi utakon, és többször említetted már, szinte hencegve, hogy egy-egy alkalommal milyen kalandokba bonyolódtál más nőkkel. Abból sem csinálsz titkot, hogy otthon már külön szobában alszotok, elhidegültetek egymástól. A feleséged csinos, intelligens nő, megfelelő egzisztenciával. Szerinted, ahogyan Te is, úgy ő majd nem oldja meg az egészséges szükségleteit? Csak Ti egymás háta mögött, inkorrekten, csaljátok egymást. A swingeres pár viszont egy klubban feldobja a kapcsolatát, a saját szabályaik szerint, egymással, együtt, és nem támadják hátba a társukat. De abban biztos vagyok, hogy ők még otthon is huncutkodnak a közös ágyukban. Van még kérdésed?”
Ilyenkor egy perces néma csenddel adózik az eszmefuttatásomnak, majd jön a fejrázás, hogy ebben biztosan tévedek. Na persze…. (Az azért mókás lesz, amikor az asszony rám fog rontani sárkány üzemmódban, hogy a férje tőlem tudta meg, hogy mással is kamatyol, de ennyi kockázatot vállalok, hiszen ő kezdte a bírálatot.) Maradjon csak ebben a hitben, az ő dolga. Ő véleményt alkotott, én pedig elmondtam az enyémet. Ezzel az ügyet lezártnak tekinthetjük. Nekik a szűk látásmódjuk miatt nem való a swinger, bár talán nagyobb szükségük lenne rá, mint Neked, vagy nekem. Elítél minket, mi pedig eközben mosolygunk, és jól érezzük magunkat.
Más lapra tartozik, hogy tapasztaltam olyat is, hogy egyik swingeres fejtette ki rosszallását a másiknak. Ez már érdekesebb, pláne a klub falain belül. Számomra ez kicsit álszentségnek tűnik, de elfogadom, hogy lehetnek itt is „nézeteltérések”, hiszen SZERENCSÉRE két egyforma ember nincs. Mennyire borzalmas lenne, ha mindenki undok lenne, mint Dr. House - bár én speciel szeretem az őszinteségét -, vagy kedves, mint a mesékben a Jó Tündér. Tudom: a Shrekben pont nem volt jó fej, kedves, de ez is csak azt bizonyítja, hogy már a mesés filmipar is megunta az egyhangúságot. De abban szerintem megtalálhatjuk a közös nevezőt, hogy attól, hogy van véleményünk, nem biztos, hogy illik is kimondani. Feleslegesen nem kell bántani egymást!!! Jolika a férjével szeret klubba járni, Jeromos otthon hagyja az asszonyt, Ursula a szeretőjét cipeli magával, Kázmér az alkalmi partnereivel jön a szombati partira. ( Igyekeztem olyan neveket találni, amivel nem találkoztam még, ha valaki mégis magát vélné felfedezni, biztosíthatom, hogy nem volt szándékos, csak kitalált, fiktív nevek. ) Nem tudhatjuk, ki, miért jár, vagy miért jön például Jeromos egyedül, lehet nyomós oka van rá, ezért, ha van is véleményünk, inkább majd hazafelé a kocsiban kellene Jolikának szapulnia Kázmért és Ursulát. Apró dolgok ezek, de egy élces véleménynyilvánítással elronthatjuk valakinek a szórakozását. Arról nem is beszélve, hogy talán majd az egyik későbbi party hevében lehet, hogy pont Jolán fog Kázmérékkal hancúrozni.
Egy régi jó swingeres ismerősöm egy testfestős bulin rajzoltatta magára: „Szeretkezz, ne háborúzz!” (Make love, not war!) Azok a hatvanas évek…. Szexuális forradalom…. A Hair című musical…. „Az amerikai fejekben kezdett összeállni a háborúellenesség és a szabados, örömöket célzó, pozitív életérzés egy tömbbé. Szabadabb lett a szexuális élet, egyértelművé vált, hogy a nőknek is joguk van az örömszerző szexre, oldódott a prüdéria, megváltoztak az ismerkedési szokások.” Legyünk ezért hálásak, és tegyük meg, hogy a negatív kritikákat, bírálatokat otthon felejtjük, vagy elzárjuk az agyunk egy rejtett kis zugába, a kulcsot pedig messzire dobjuk. Klubba szórakozni kell menni!
Nekem még nagyon hétfő van, és dolgozni is kellene, ezért el kell köszönnöm Tőletek! Mesés, szép hetet kívánok Nektek! Legyetek jóságos rosszak! Csütörtökön és szombaton pedig kiváló lehetőség nyílik arra, hogy elkerüljétek a kapcsolatok ellaposodását. Pusszantós! Hamarosan…
