A hétfői szauna estén egy kedves szóló leányzó ismerősöm (akit külföldi tartózkodása miatt sajnos már csak ritkábban láthatunk, ki nem hagyná, ha Magyarországon jár, hogy meglátogassa a For You-t) megjegyezte, mennyire szívesen olvassa a blogot, és alig várja, hogy újabb írással jelentkezzek. Mire jó az internet…. Ha másra nem, hát a kapcsolattartásra, illetve a bejegyzések más országokból való elérésére is. Az említett Hölgy ismeri a rohanó életvitelemet, a sztahanovizmusomat, és csodálkozva kérdezte, mikor van energiám klaviatúrát ragadni, hiszen munka, háztartás, klub váltogatja egymást a hétköznapjaimban, sőt a hétvégéken is. Nos, valóban sokszor a káosz uralja az életemet, de azért igyekszem mindenre időt szakítani, ez alól a blog írása sem kivétel, hisz egyre többen olvassátok, és várjátok, arról nem is beszélve, hogy szívesen teszem, csak azt a 2-3 üres órát kell megkaparintanom, amikor elhúzódhatok egy nyugis sarokba a gondolataimmal összezárva. Ha ezt otthon nem sikerül kivitelezni, akkor marad a munkaidő, mint a mai napon is.
Részletekbe ugyan nem bocsátkozok, de annyit elárulhatok, ismét egy szenzációs hétfő esti bulival indítottunk, a szauna-felöntések mellett forró hangulattal a szobákban is, jó beszélgetésekkel fűszerezve, sok-sok nevetéssel. Az egyik témánk az internet, és az ottani ismerkedés volt.
Többen tudjátok, hogy létrehoztam egy új profilt a nagy kékségben, kedvenc közösségi portálunkon, ahol fel tudjátok velem venni a kapcsolatot, ahogyan páran teszitek is. Itt megosztom az aktuális bejegyzéseket, a programokat, olykor pedig egy-egy képet a folyamatos reklamálók kedvéért, akik azzal vádolnak, hogy nem is létezem. Ezeket a fotókat vastagon szűrőzöm, illetve csupán darabkáimat mutatja, mint például a kezemet egy kávéscsészével, vagy a lábamat a takaróból kikandikálva. Életszerű helyzetek, de ezek alapján beazonosítani mégsem lehet. Amikor azzal támadnak, hogy miért nem vállalom fel magam, visszavágok: miért kellene? Hiszen itt idegenek tömkelege van jelen, akikre úgy gondolom, nem feltétlenül tartozik a magánéletem. Az „eredeti” adatlapom persze hemzseg a Cuki-fotóktól, még azt is megörökítem, amikor a kiskutyám épp a bal oldaláról a jobbra fordult, az új frizkómról már nem is beszélve, hát még ha épp bele tudom magam passzírozni a tavalyi farmeromba , vagy a gasztronómiai zsenialitásom is fotóért kiált. Némi exhibicionizmus, persze csak egészségesen, és legyünk trendik a selfizéssel. De ott viszont csak a barátaim, családtagjaim látják, akik már csak elfogultságukból adódóan sem merik ezt szóvá tenni, és velük személyesen is találkozom, amikor mindig szóba kerülnek a korábbi postok.
De térjünk vissza a „klubos” profilra. Tucatnyi ismerős felkérés, folyamatosan zsúfolásig telt postaláda a virtuális térben. A korrektség úgy kívánja, mindenkit tájékoztassak a félreértések elkerülése érdekében, és már a köszönést követően megírom „szándékaimat”, ha kérdezik, ha nem. Mert a legáltalánosabban elterjedt kezdés az újdonsült „barátoktól”: Te mit keresel itt? Hmmmm….. Hát nem sokat. Nagy levegő és jó néhány „szúúúúú-szááááá”, majd reagáljunk higgadtan és kedvesen: „Szia! Nem keresek senkit. A blogomat népszerűsítem ezzel a profillal, illetve itt tudjátok feltenni az esetleges felmerülő kérdéseiteket a témával, vagy klubozással kapcsolatban.” Intelligens játékosunk veszi a lapot, és vagy elköszön, vagy érdeklődik valamelyik bejegyzéssel kapcsolatban, illetve előáll valami frappáns kérdéssel. A másik véglet, aki szintén kérdéssel reagál: „Akkor minek vagy itt?” Némi fejcsóválás, gunyoros vigyor után adom a hülyét, aki nem érti a kérdést, a lelkes levelező partner pedig örömmel felvilágosít: „Ez Face. Itt mindenki szexet keres.” Belegondolok, hogy a „valós” profilomon az ismerőseim zöme rokon, vagy esetleg fiatalkorú….. Úr Isten! Akkor én most pedofil vagyok, és vérfertőzött gyerekeket fogok szülni, hiszen velük is szexet keresek?! Ésszerű érveléseim ellenére is megmagyarázza nekem, hogy én látom rosszul, így inkább ráhagyom a dolgot. Woody Allent idézni ide is tökéletesen tudom: „Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.” Okafogyott társalgásunkat úgy próbálom lezárni, hogy jelzem, boldog párkapcsolatban élek, és eszem ágában sincs, mással hetyegni. „Nem ezt mondanád, ha kipróbálnál.” Ne aggódj, eszem ágában sincs kipróbálni. „Akkor tiltalak!” Oh, mily veszteség ért.
Másik kedvenc indításom: „Szia! Megd@gnálak” Hohóóóó…. Hát Te tuti nem fogsz, egy ilyen indítás után! Bár legalább köszönt. Reakció: „De igen!” Értem én, hogy kell önbizalom, na de ennyire?! És ez bejön valakinél? Inkább elköszönök. Említett Úriember erre megosztja az idővonalán, hogy tiltani fogja az összes kamus leányzót. Írta ezt jóval obszcénebbül, de nem is vártunk mást. Majd éjjel jól telezokogom a párnám.
Vannak még a képgyűjtögetők, akik már a második mondatnál előállnak a farmával: „Küldj képet!” Rengetegszer találkozom ezzel is, legyen szó párról, lányként regisztrált tagról, vagy pasiról. Velük a visszaélések miatt jobb vigyázni, mert a kapott fotókat előszeretettel használják fel csereanyagnak, mivel természetesen a kapott képért szívesen küld ő is magáról, vagy magukról intim portfóliót. Persze találkozni sohasem fog, mert egy fake profil mögül mer csak írni, és egy személyes randin borulna a történet.
Ne hagyjuk szó nélkül a sztori-vadászokat sem, akik legtöbbször nőnek, párnak adják ki magukat, és azonnal a Ti erotikus történeteitekre hajaznak. Látják, hogy különféle swingeres oldalakra vagytok regisztrálva, amiből már következtet a szaftos sztorikra, ami a szexuális szabadosságotokból ered. Ám ők szintén az a kategória, aki sohasem fog találkozni, csupán a mesékre élik ki magukat.
Belegondolok, hogy ha ezek az emberek egyszer lejönnének egy-egy rendezvényre….. Ha élesben is így próbálna ismerkedni. Azt hiszem, túl sok babér nem teremne számukra. Hajlamosak megfeledkezni, hogy a szexualitás is megköveteli az intelligenciát, nem rontunk ajtóstól a házba akkor sem, ha tudjuk, hogy a „partner” nyitott a témára. Az a kis udvarlási protokoll szerintem nem túl megterhelő, a kölcsönös szimpátia megalapozásához pedig elengedhetetlen. Korábban már írtam az internetes ismerkedés veszélyeiről: http://
A kritikán aluli levelezéseket én személy szerint rövidre zárom. Szerencsére azért akadnak jócskán kedves érdeklődők, akikkel érdemben működik a kommunikáció, esetleg már személyesen is találkoztunk a klubban. Továbbra is szívesen segítek a bátortalanoknak, akár azzal, hogy belinkelek egy-egy kérdésre vonatkozó bejegyzést, vagy válaszolok azokra a felvetésekre, amikre nem talált még kielégítő választ. Arra szeretnélek kérni: legyetek óvatosak az internet útvesztőjében, és magatok is törekedjetek az igényes ismerkedésre, mutassatok példát. Remélem hamarosan személyesen is lesz alkalmunk találkozni! Ne feledjétek: szauna, gang bang, siesta, vagy szombati 100% swinger…. Lehetőségek színes, széles skálája….
Legyen szép hetetek! Nagy cuppantós Mindenkinek! Hamarosan új témával jelentkezem, kimondottan kérésre írt bejegyzéssel. Pusszanat!
