Mai bejegyzésem témája egy különös világ felé kalauzol el benneteket, ez pedig nem más, mint a BDSM. Ha most azon töritek a fejeteket, hogy miért írok én erről, egy swingerrel foglalkozó blogban, a válasz roppant egyszerű: Rengeteg üzenetet kapok az egyik közösségi portálon, melyben „felkérnek, hogy esetleg legyek az Úrnőjük. Amikor megkérdezem, hogy tulajdonképpen mi is vezérelte, hogy pont engem tiszteljen meg ezzel a felkéréssel, azt feleli: Mert láttam a neved egy swingeres oldalon. (Ilyenkor, ha durvábban reagálok, a sub típusú illető még örömét is leli benne, és megírja, hogy ha írásban ennyire jól alázok, akkor élesben tuti jó domina lehetek, szóval a leépítő dumámmal öngólt rúgok.)
Ezért gondoltam, hogy érdemes tisztába tenni pár fogalmat ezzel kapcsolatban.
Mi a BDSM:
Gyűjtőszó. Az angol Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism & masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés, magyarul „kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus” fogalmakat jelöli.
Magával a swingerrel közvetlen kapcsolatba nem hozható, de ha valakiben affinitás támad az efféle szerepjátékhoz, illetve talál klubban olyan párt/fiút/lányt, akiben/akikben hasonlóképpen él a szado-mazo életérzés, akkor természetesen semmi akadálya az izgalmak ilyenforma fokozására kölcsönös örömszerzés céljából, hiszen ez lenne a cél. Viszont az eszközöket nem árt, ha hozod magaddal.
S/M és BDSM eszközök: szájpeckek, bilincsek, maszkok, csuklyák, nyakörvek, erényövek, paskolók, korbácsok, ostorok, csipeszek, bandázsok, kötelek stb.
A BDSM együttléteket a résztvevők gyakran szeánszként nevezik meg, szerves része a szerepjáték és a fetisizmus. Nem mindig van jelen a fájdalom okozása, hanem maga szituáció, a kommunikációs alázás, becsmérelés, illetve bizonyos anyagok (latex, bőr), azokból készült ruhák, alsóneműk érintése, simogatása váltja ki az izgalmakat. Szóval, aki eddig azt gondolta, hogy a BDSM arról szól, hogy ütjük-vágjuk a partnerünket, óriási tévedésben él, hiszen rengeteg szintje, válfaja van ennek a műfajnak. A szerepjátékban szélsőségesen elválik az irányító és alárendelt szerep. Az aktív, utasításokat adó úr (dom) vagy úrnő (domina) és a passzív, „szenvedő” szolga (sub). Switcnek nevezzük azokat az embereket, akik számára egyaránt kielégülést okoz az alá- és fölérendelt szerepkör, tehát szívesen tetszeleg dom/domina, de akár sub szerepben is.
A szubjektív véleményem az, hogy megfelelő intelligenciával, és egy olyan partnerrel, akivel meg van az egymás iránti feltétlen bizalom, simán beleférhet egy ilyen kis játszadozás, ha nem is rendszeresen, de olykor bizony nem árt a vérpezsdítés. De mindenképp tisztázzátok a saját szabályaitokat, mielőtt belekezdenétek: meddig mehettek el, ki- és melyik szerepben tudja elképzelni magát, milyen eszközöket használtok.
Sok-sok évvel ezelőtt megismerkedtem egy párral. Teljesen átlagosak, hétköznapi páros, semmivel sem tűntek extrémebbnek, mint Te vagy én, vagy bármelyik utcai járókelő házaspár, a klubban sem mutattak semmi rendhagyó magatartásformát. Az egyik alkalommal beszélgettünk, és szóba került ez a téma, akkor mesélték el, hogy őket igazából vonzza a BDSM, és bizony több méternyi kötéllel, bilincsekkel, illetve más kapcsolódó eszközzel járkálnak. Miután visszapakoltam az álamat a helyére, és lefuttattam az agyamban egy képet, ahogy csitt-csatt, dirr-durr verik egymást otthon, végre szóhoz jutottam, és mertem kérdezni. Kedvesen, nyitottan fogadták kérdéseimet, majd megmutatták a kincses-táska tartalmát. Elsőre azt hittem a benne lévő cuccokra pillantva, hogy talán hegyet mászni készülnek, de ők cinkosan kuncogva közölték, hogy ez nem teljesen ezt a célt szolgálja. A srác gyorsan szemléltette is a funkcióját, és pillanatok alatt a kötélből egy komplett „ruhát” sodrott a párjára. Ekkor már komoly kis közönsége volt az „akciónak”, a táska pedig egyre újabb és újabb érdekesebbnél érdekesebb kincset tárt elénk. Egyre több kérdés érkezett, de most már nem csak tőlem, hanem a többiek részéről is. Az igazán vakmerők még kölcsön is kértek egy-egy nevelő eszközt, amivel aztán félrevonultak, majd kipirult arccal, elégedetten tértek vissza. Én és a barátnőm egy pálcát, és egy korbácsot kezdtünk tüzetesebben vizsgálni, és amolyan Luke Skylwalkeresen kezdtünk lézerkardozni vele, melynek eredménye a többiekből kiváltott nagy kacagáson kívül néhány seb a combunkon, és persze pár erőteljes „Jajjjj” és „Auuuu”. Gyorsan el is kobozták a szerszámokat, mielőtt egymásban, vagy másokban, netán az eszközökben kárt tennénk. Nem árt kellő érettséggel kezelni ezt a dolgot. Akkor, ott, nekünk ez még nem sikerült. Pár nappal később ülepedett le bennem a gondolat, és raktam helyre magamban az ezzel kapcsolatos fogalmakat. Nem nevezném magamat kimondottan „műkedvelőnek”, sem sub, sem domina nem vagyok igazán, de olykor a párommal(nem felkérésre, nem idegenekkel!!!!!) szívesen dobom fel ezzel a hétköznapokat.
A pároknak már csak érdekesség képen is érdemes foglalkozni ezzel a témával, mielőtt végképp elutasítanák, kicsit nyitottan hozzáállni, feszegetni azokat a bizonyos határokat, szerintem a siker garantált. A szóló urak felé viszont jelezném, hogy Úrnőjét, domináját nem biztos, hogy egy klubban fogja megtalálni, így szűkebb környezetben, vagy erre specializálódott portálokon érdemesebb partnert keresni, akivel akár később klubban is tudnak találkozni, és eljátszani a saját kis szerepüket.
A mi „szeánszaink” továbbra is csütörtökön és szombaton kerülnek megrendezésre. Várunk szeretettel! Szép hetet Nektek! Legyetek jók, vagy kicsit rosszak…. És akkor jöhet a dádá….
